Wednesday, 02-Nov-22 19:24:24 UTC

Semmi jót és szépet, semmi vonzót nem látnak a másikban, ezért szakemberhez fordulnak – bár hamar kiderül, túl nagy reményt nem fűznek ahhoz, hogy ami elromlott, azt meg lehetne javítani. Frenetikus párbeszédekkel, ügyes poénokkal sodorta magával a nézőket a játék. S hogy mennyire ismerős helyzeteket tárt elénk a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda vendégjátéka, jól mutatta a közönség sorain végighullámzó nevetés. Ugyanakkor pont az előadás kiszámíthatósága miatt volt olyan érzésünk, hogy mivel a Call Girl is ezzel egy időben ment, talán jobb lett volna azt választani. Egy nap: Szilágyi Zsófia filmje Az idei fesztivál erőteljesen tágította a horizontot, csütörtökön például moziba hívta a nagyérdeműt. Nem új filmeket vetítettek, ám érdeklődés így is mutatkozott Enyedi Ildikó, Szilágyi Zsófia és Mészáros Márta alkotásai iránt. A Testről és lélekről, az Egy nap és az Aurora Borealis közös nevezője a hétköznapok megélése nőnemben. Nehéz lenne összevetni ezeket a nagyon különböző hangulatú filmeket: férfiként számomra az Egy nap volt a legemlékezetesebb azzal az őrült rohanással, ami az életünket jellemzi – és amiről az idősebb generációknak pont úgy nincs fogalma, mint ahogy esetleg a fiatalabbaknak sincs arról, milyen kínok és titkok rombolták az Aurora Borealis hőseinek testét-lelkét.

Malik

(Erről az előadásról majd későbbi kritikánkban olvashatnak. ) A sorozatra – számomra – a koronát a Tünet Együttes kortárs pénteki produkciója tette fel. Az éjszaka csodái varázslatos világba röpítette a közönséget. Élő zene, vizuális csodák és mozgásszínház elegyeként mesélt a kapcsolatokról, nőről, férfiról, az életünkről. Szavak sem kellettek ahhoz, hogy belekerüljünk valami nagyon ismerős, valami nagyon erős hullámba. Sodródtunk, vitt magával a képek és hangok sorozata: szinte nem is az számított, honnan és hova, csak az élmény, ami túlmutatott ezen az estén és talán a fesztiválon is. Nem lehet egyetlen sovány mondatban, vagy akár terjedelmesebb bekezdésben összefoglalni, mit jelent nőnek lenni, mit gondolnak a nők (vagy éppen a férfiak) a nőkről (netán a férfiakról, hiszen létezésünk egymás nélkül elképzelhetetlen). Maradjunk abban, hogy a MagdaFeszt egy olyan kezdeményezés, melyet érdemes folytatni. Ismét megtapasztalhattuk: Debrecenben is van közönsége a minőségi kultúrának, a fiatalabb és az idősebb generációkat is meg lehet szólítani, el lehet érni.

Mert az előadás tempója, a szituációk ügyessége, a színészek munkája ellenére sem hiszem el, hogy ez a két ember, aki baromira ideges vagy levert a másiktól, egyszer csak egymáshoz ér, sőt megcsókolja egymást, mert semmi okát nem látom, hiszen semmi érdemi elmozdulás nem történt azóta a köztük levő konfliktushalmazzal, hogy megérkeztek terápiára. Nem hiszem el, hogy két ilyen helyes, értelmes embert így lépre tud csalni ez a szakember. Meglehet, egyáltalán nem képesek többre az igazi párterapeuták sem, a színházban viszont ez nyilvánvalóbban kiderül. Címkék: Znamenák István, Szentendrei Teátrum, Szalai József, Őze Áron, Orlai Produkciós Iroda, Mészáros Máté, Fullajtár Andrea, Debreczeny Csaba, Daniel Glattauer, Cselényi Nóra, Balla Eszter

A nők körül forgott a világ Debrecenben öt napon át - Debrecen hírei, debreceni hírek | Debrecen és Hajdú-Bihar megye hírei - Dehir.hu

  • Daniel glattauer párterápia kritika video
  • Daniel glattauer párterápia kritika md
  • Daniel glattauer párterápia kritika reboot

Online

daniel glattauer párterápia kritika na

Rawat

(Daniel Glattauer egyébként elvégzett egy párterápiás szakértői kurzust, így gyakorlatilag első kézből kapjuk az információkat. ) Debreczeny Csaba Házaspárunk, Joana és Valentin életszerűen produkálja az egy térben összezárt, egymástól elhidegült férj és feleség tipikus tüneteit – amikor már nem létezik olyan, ami ne idegesítené az embert a másikban –: a türelmetlenséget, a reális vitaalap nélküli vitatkozást, a jelentős és teljesen jelentéktelen dolgok felhánytorgatását az én-úgyis-jobban-tudom-tól az inkább-hallgatok-mert-úgysincs-értelme-beleszólni-ig. Arcukról tökéletesen leolvasható, hány kudarcon vannak túl, és azok mennyire érzéketlenné tették őket egymás iránt. Alig néznek egymás szemébe. Balla Eszter feleségének keresztbe tett lábai, mobiltelefonjának nyomkodása, finoman, intelligensen, de tűszúrásszerűen, direkt bántóan odavetett félmondatai, Debreczeni Csaba férjének karba tett keze, lemondó, ráhagyó mozdulatai is pregnánsan utalnak arra, köztük vége mindennek, és a megszokás mellett csupán külső kényszer – ebben az esetben a kamaszkorú gyerekek – tartja össze a kapcsolatot.

Október 26-án mutatja be az Orlai Produkciós Iroda Daniel Glattauer Párterápia című darabját Mészáros Máté, Balla Eszter és Debreczeny Csaba főszereplésével, Znamenák István rendezésében a Belvárosi Színházban. Évek óta játsszák Daniel Glattauer előző művét, a Gyógyír északi szélre előadást a Belvárosi Színházban. A darab már több, mint százszor tárta a nézők elé két ember megismerkedésének kalandos és humoros történetét. Most tovább lép a szerző, a Párterápia házaspárjának életéből már rég eltűnt az első évek izgalma. Ismerős a helyzet: valami végleg elveszett, és mielőtt végleges döntést hozna, egy utolsó kísérletképpen szakemberhez fordul a férfi és a nő. Az orvos munkához lát, frenetikus helyzetek, mulattató fordulatok és meglepetések során ismerjük meg már nem is csak a páciensek, hanem maga a pszichiáter életét is. Glattauer vígjátéka nagy emberismerettel és virtuozitással sodorja nézőjét a hősökkel együtt a jövő meglepetései felé. Az előadást először júliusban mutatták be a Szentendrei Teátrum és Nyár keretében, most a fővárosban is debütál a produkció.

Örömmel láttam viszont idén először Debreczeny Csabát, aki elszerződött sok-sok év után az Örkény Színháztól, humorérzéke jól érvényesül most is. Balla Esztert ugyancsak, akit nagyon kevés előadásban láttam korábban, mostanra már egészen kinőtt a naiva-skatulyából. Elhittem nekik a majdnem két évtizedes házasságot, azt, hogy valaha volt közük egymáshoz és még lehet is. A leghálásabb szerep mégis Mészáros Mátéé, akit legutóbb a Pesti barokkban néztem meg. Jó csapat ez, érezhető az összjáték, még jóval hosszabban megérdemelnék a fényezést. Én csak azt mondom röviden: megérdemlik a telt házat. Nem egyszer írtam le az Orlai Produkció előadásai kapcsán, hogy az előadások közös jellemzője, hogy a néző pontosan azt kapja, amit ígértek neki - színvonalas szórakoztatást jó színészekkel. Nem mondják meg, hogy kellene élnünk, de nem lehetetlen, hogy az előadás közös megnézése a megfelelő partnerrel akár mély beszélgetések kiinduló pontjává is válhat. Semmi sem lehetetlen.